[Csaladt.] Rakovszky György

Péchy Gáspár gazsi at pechy-de-pechujfalu.hu
2007. Nov. 15., Cs, 18:31:11 CET


Kedves István !
Itt a folytatás:

nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky György főhadnagy.
A wiener-neustadti akadémiát kitűnő eredménnyel végezvén, 1913 aug. 18-án mint hn. került az 
ezredhez. A 2. szdhoz beosztva századszolgálatot teljesített Nagyváradon. Mozgósitáskor a 2. szdot
az l.-vel együtt mint ho.-lovasságot beosztották a 17. gyal. ho.-hoz. Rakovszky hn. mint 
szakaszparnok s igen sok alkalommal mint kiváló jő.-parnok végig küz¬dötte - betegség miatti rövid
megszakítástól eltekintve - e ho.-lovasság összes harcait az északi, délnyugati fronton s végül 
Szerbiában. Bravuros jő.-vállalata az oroszok által megszállt Spas faluba említést talált a 
ho.-lovasságra vonatkozó fejezetünkben.
1915 karácsony idején az eddig kikülönített oszt. bevonult az ezredhez Oroszországba s a serchowói 
állásokban harcolt. Midőn a 2. szdot 1916 márc. 30-án feloszlatták, Rakovszky föhn. az ujonan
felállított gyal. szdhoz lett beosztva, majd 1916 jun. 20-án az eközben 3. löv. szd nak elnevezell 
gyal.-szd parnoka lett.
Midön a löv. oszt. 1916 szept. havában Erdélybe került, Rakovszky föhn.-nak már e hó 11-én alkalma 
nyilt egy 45 km.-es erőltetett menet után 250 fegyverből álló szdja élén Hortobágyfalvánál az
ütközetbe beavatkozni s ott egy áttörést megakadályozni.
10 nappal késöbb, szept. 22-én ismét a 3. löv. szd a 2. löv. szddal együtt akadályozta meg 
Hortobágyfalvánál. hogy a Schmellow-ht. frontja fel legyen göngyölitve.
Az erdélyi előnyomulás számos ütközetében mindig kitűnt Rakovszky főhn. mint erélyes és vitéz 
szdparnok. Igy az Uz-völgyi ütközetben, de különösen Sósmezönél. Több napi kemény harc után 1916
okt. 26-án két teljes hadi létszámon lévö zljjal támadta meg az ellenség a 3. löv. szdnak a 990 
megmért ponton levö állását, hogy azt áttörje. De Rakovszky főhn. szivósan kitartott szdjával, bárha 
az ellenség benyomult állásába, és a Pauer hn. vezette ellen támadó csoporttal együtt ádáz szurony 
harc után az ellenséget ledobta a hegyröl s messze, saját állásain túl üldözte. Rakovszky főhn. ezen
ütközetben tanusitott vitéz és eredményes magatartásaért a 3. oszt. vaskorona-renddel lett kitüntetve.
Eredményesen vezette szdját, mely 1917 ápr. havában 7. számot nyert, az 1916 dec. végén meginduló 
offenziva idején is. 1917 jul. havában megbetegedett és a mögöttes országrészbe került.
1918-ban máj.-tól jul.-ig elvégezle Belgrádban a hadiiskola-jelöltek tájékoztató tanfoIyamát és jul. 
végén a hs.-föparság által a 20. ht. parság vezérkari tiszljévé lett kinevezve. Ezen alkalmazásban 
működött Déltirolban a háború végéig.


A fetisoarai ütközet.
Írta: nagyrákói és kelemenfalvi RAKOVSZKY GYÖRGY föhadnagy.

Fetisoara hegynek 1917 jan. 10-én rohammal történt elfoglalása után a románok mindent elkövettek, 
hogy ezt a rájuk nézve nagy fontossággal bíró állást visszafoglalják és ez által az ő fő védelmi
vonalukba benyuló éket kiküszöböljék. Ellentámadás ellentámadást követett s a románok bátorsága és 
kitartása nem hagyott kivánni valót. Ily körülmények között a működési alaptól, Háromszéktől 70
km.-re járatlan es behavazott erdős hegyvidéken előretolt gyenge rajvonal helyzete alig volt 
rózsásnak nevezhetö. Hozzájárult még, hogy az egész utánpótlást egy nyomorúságos öszvérúton kellett
lebonyolítani.
Ilyen volt a helyzet jan. 16-án, A 7. (akkor 3. lövész) szd az 573-as magaslattól északra állt az 
ezen pontról a M. Casin felé vezetö erdei útnak a vonalunkkal való metszö¬pontján. Jobbra az ezr.
lovasszdjai álltak. balra Strohschneider kap. 12-es löv.-szdja. A legénység az eddigi nehéz harcok 
és nagy testi fáradalmak és nélkülözések folytán ki volt merülve, lőszerben is aggasztó hiányt
szenvedtünk. A szdnak tartalékja nem volt, a szd¬parnok mellett,  pár lépésre a rajvonal mögött, 
csak Topits zls, Guth törzsörm., 3 köldönc, 2 telefonista s 2 tiszti legény maradt.
A délelőtt nyugalomban telt el. Már azt hittük, hogy az ellenség felhagyott a ránézve 
veszteségteljes támadásokka. 3 óra tájt azonban hirtelen egy rendkivül heves támadás indult meg a 
12-esek és a szd balszárnya ellen. Pár perccel az első rajlaütés után már felhangzott a sűrű 
tömegben rohamra induló ellenség vérfagyasztó "hurrá"-kiáltása. A sűrűség leple alatt ugyanis 
sikerült neki rohamcsapatjait közvetlenül állásunk elött elhelyezni s ennek folytán egy erős 
lendülettel az út két oldalán a magaslatot elfoglalni. A gyenge védőrséget egy-kettőre ledobták. Ez 
percek műve volt s máris megkezdte az ellenség állásunknak dél felé való felgöngyölítését. 
Egyidejűleg erős csapatok mentek a még álló frontszakasz ellen támadásra.
A ledobott védők a hegygerincen özönlöttek vissza a 7. szd rajvonala mentén. mert a rajvonal mögölli 
terepen a behavazott mély vizmosások és a sürü erdőség a visszavonulást a vonalra merőleges irányban 
nagyon megnehezítette.
Ezt látva. a fent nevezettekkel a visszaözönlők elébe futottam. A helyzet már nagyon veszélyessé 
vált. A bal szárnyon levő raj az első szakaszból, Faragó szkv.-vel. már körül volt kerítve s részben 
el is fogva s az ellenség már a hegy innenső oldalán nyomult a szd zömének hátába és oldala ellen.
Ekkor valóban csodálatra méltók voltak a 7. szd derék huszárjai. Szemben az erősen támadó ellenség, 
a vonal mentén a rendetlenül visszavonuló szomszédok, oldalt és hátul a bekerítő ellenség s ennek
dacára hősiesen védték állásukat s teljes nyugalommal lőttek. mit sem törődve a hátuk mögötti 
eseményekkel. Az idegeket e percek a legerősebb próbára tették. de kiállták.
Az egyik 34-es gf., mely a balszárnyon állt, végig seperte a hegyhátat s így megaka¬dályozta, hogy a 
már ide át levő ellenség erősítést kapjon.
Ezalatt sikerült a visszaözönlőket megállítani, sőt egy ellentámadáshoz magunkkal ragadni. A pár 
perc előtt még fejvesztetten menekülők vad "hurrá"-kiáltással szuronyt szegezve vetették magukat a
betört ellenségre s kidobták az állásból.
A 7. szd emberei hősies kitartásuk eredményétől s a rögtönösen végrehajtott és sikerrel járó 
ellenlökéstől felbuzdulva oly emelkedett hangulatba jutottak, hogy először néhányan. később mind 
többen és többen énekelni kezdtek és hatalmasan csendült fel az „lsten áldd meg a magyart", mindig 
tovább és tovább terjedve s túlhangozva a gf.-ek katto¬gását és karabélyok ropogását. Miként egy 
nagy ünnepen a zsoltár a székesegyházban. úgy hangzott fel a dallam a természet nagy templomában 
hálaima gyanánt a szerencsés megmenekülésért.
Néhány órával később havazni kezdett s csakhamar fehér hólepel terült a harc színhelyére. A támadók 
közül számosan leltek hideg szemfedőt a sürü hóban. életük elvesztéséveI fizetve a vakmerő 
támadásért. A magyarok Istene nem hagyta cserben vitéz fiait!

Gazsi




További információk a(z) Csaladtortenet levelezőlistáról